Korszakalkotók - 2.rész - avagy az analóg férgek támadása
2012.02.04. 22:49
Ha szóba kerül a francia elektro, az esetek többségében mindenkinek a Daft Punk vagy a Justice, ne adj isten az idősebbeknek Jean Michel Jarre ugrik be elsőként. Tegyük hozzá teljesen jogosan, hisz nem keveset tettek le az asztalra azért, hogy közismertté váljanak. De van itt valaki akiről méltánytalanul keveset hallani. Egészen pontosan az ő első albumáról, ami igazi kuriózumnak számít az elektro piacon. Sárga plüssmajom? Levis reklám? Quentin Dupieux? Megvan? Ha még így sem, akkor elárulom, hogy Mr Oizo-ról van szó.
Manapság az ő neve inkább a techno vonal kedvelőinek mond sokat, de hajlamosak elfelejteni, hogy annak idején teljesen más irányból közelítette meg az elektro világát. 1999 az év, Analog worms attack a cím. A teljes album analóg felszerelés segítségével íródott, azon belül is nagyrészt ezzel. És ez benne a nagyszerű és megsüvegelendő, hogy mi mindent ki tudott hozni egy dobozból ez az ember. Térjünk ki néhány számra a 15-ból amiket úgy gondolok érdemes megemlíteni:
Bad start: Az album introja. Szándékosan el van rontva az ütem, széthúzó már-már dubstepes basszusok (pedig hol volt még ekkor dubstep...).
No day massacre: " Daddy this is your puppet? No Daddy, Daddy just work with him. You just work with puppet? Yeah! Why? " Laza scratch, alatta még lazább hip-hop ütem, előte utána törtebb ritmusok, majd levezetésnek ambient/scratch/hip-hop. Ja és mindez 4 percben.
Analog worms attack: Címadó dalhoz hűen brutálisan jó szám, ami ráadásul saját videoklippel is büszkélkedhet. Felvezetőnek egy kis effekt bemutató, aztán bő 1 perc hip-hop djket megszégyenítő scratch-elés, aztán wob basszusok (de hisz ez nem dubstep!!!). Mindez a megszokott hip-hop alapon. (Itt egy jobb minőségű, az introját is tartalmazó verzió).
Feadz on: Egy barátja közreműködésével 1 perc tömény scratch és kiba. jó ütem.
Analog worms sequel: A legkomorabb hangvételű szám. Túl sok minden nem történik benne, de a tipikus hip-hop ütem a cinezéssel és a mennydörgés-szerű basszus nagyon el tudja vinni az embert. 3 és fél perc bólogatás, egy rövid kiállással.
Tulajdonképpen összefoglalhatatlan és kategorizálhatatlan, mit hall az ember az albumon. Némely 1-2 perces számban több minden történik mint az átlag 4-5 perces számokban amiket megszokhattunk. Pedig nincsenek benne vokálok, andalító dallamok vagy netán dobszólók... Ja és még mindig nem dubstep! Színtiszta francia száraz elektro a legősibb, legnemesebb fajtából, megfűszerezve rengeteg érdekességgel és korát meghaladó ötletekkel. Mind az amit ki lehet hozni 1 darab hangszerből, melyet mások maximum sámlinak tudnának használni. A mai napig nem találkoztam hasonló indíttatásból elkövetett albummal. Abszolút egyedülálló a maga nemében.
Megjelenés: 1999.10.11.
Kiadó: F Communications
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.