A zenei stílusok többsége általában mondani akar valamit a hallgatónak. Legyen az mondjuk rockzene az önfeledt pörgésével, a hip-hop a mindennel és mindenkivel szembemenő őszinteségével és nyersségével, vagy rnb a riszáljuk a seggünket stílusával, és még bőven lehetne példákat felhozni. Ezek a stílusok megadnak egyfajta keretet amiben mozoghatunk miközben hallgatjuk a számokat és bólogatunk/táncolunk/pogózunk rájuk. Az ambient viszont az ellenkező oldalról közelíti meg az embert.

Sokan háttérzenének is nevezik, mivel amennyire képes megfogni az embert, olyannyira képes elbújni a háttérben és szinte észrevétlen maradni. Nem meglepő hisz maga a szó jelentése is az, hogy "környezet". A populárisabb stílusokkal ellentétben ritkán tartalmaz szöveget vagy refrént, maximum pár soros mondatok jelennek meg benne. De javarészt "néma", és a hangsúly szigorúan a zenén van, amiből hiányoznak az ütemek, ritmusok. Ami bizony sok esetben félelmet és mélyen elbúvó érzéseket vált ki az emberből. És bizony ebben rejlik az igazi ereje a stílusnak. Az ambient nem mond semmit, sokkal inkább kimondat dolgokat, érzéseket a hallgatóval. Felszínre hoz rejtett sérelmeket, örömet (ezt azért ritkán), bánatot, fájdalmat, csalódottságot, minden olyan apró (vagy épp pont nagy) de annál lényegesebb történést az életünkből, amiket a hétköznapokon nincs lehetőségünk kiadni magunkból, mert annyira pörög körülöttünk minden és annyira nincs időnk egymásra (és legfőképpen magunkra) figyelni. Teszi mindezt nem ritkán 15-20 perces "csomagokban", teljesen tudatosan, hogy az embernek legyen ideje maximálisan belemélyülni, és átkapcsolni egy másik hullámhosszra. Mert ez szükségeltetik ahhoz, hogy átérezzük mi is az az ambient. Mi az, amikor csak magunkra figyelünk és elmélyedve felfedezzük a belsőnket. Azonban ilyenkor legalább ugyanennyi idő kell, hogy vissszarázódjunk a "való világba". Rendkívül nehezen emészthető stílus, de aki nem fél saját magától, és a benne lakozó érzelemtengertől, az hamar megtanul úszni. Az ambient a lelkünk tükre. Amikor belenézünk meglátjuk a valódi értékeinket és ha másnak nem is, de saját magunknak ki tudjuk mondani amit kikell. Épp ezért a világ legszínesebb, legőszintébb stílusa ez. Ahány ember, annyi történet és annyi érzés.

És most emlékezzünk meg a ma pontosan 20. születésnapját ünneplő Selected ambient works-ról, mely ahogy korábban is írtuk, a történelem egyik meghatározó ambient albuma.

Köszönjük Richard!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.