Skrillex nevével először az elmúlt év elején találkoztam. Az egyik flyeren láttam, hogy hazánkba látogat, ennek apropóján kerestem rá alkotói munkássságára. Ő egyébként a dubstep műfaj képviselője, azé a dubstepé, amely 5 esztendeje London városában született meg. A stílust fiatal suhancok hozták létre, akiknek nem volt más céljuk, csupán az urbánus életérzést szerették volna valamilyen módon átörökíteni a zene univerzális nyelvére. Akkor még feltehetőleg ők sem gondolták, hogy bő fél évtizeddel később jószerivel rá sem fognak ismerni a felismerhetetlenségig elkorcsosult közös gyermekükre.

Innen indult:

Ide jutott:

Érdekes dolog ez a lassú folyamat, aminek a végét éljük most, a totális mainstreammé válást, oldalakat lehetne megtölteni vele. Ez részben Skrillexnek köszönhető: felismerte a műfaj leegyszerűsítésében rejlő gazdasági lehetőségeket, ügyesen menedzselte önmagát, ősszel pedig még a Kornnal vagy a The Doors-szal is jelent meg közös felvétele. Látván a srác hihetetlen népszerűségét, egyre többen akartak minél nagyobb szeletet kihasítani maguknak a siker képzeletbeli tortájából. Elég csak a tavalyi Fridge Fesztiválra gondolnunk, ahol a Scooter, az eredetileg heavy metal-goás Infected Mushroom, a "dzsungelből" érkező Freestylers, vagy a drum and bass hajdani kiválóságai, a Pendulum is ilyeneket játszott - a közönség legnagyobb örömére. De - hogy hazai területen maradjak - mondhatnám éppen Lolát is, akinek például egyik legújabb dalában is hallható ilyen betét. Értelemszerűen már ők is a dubstepben látják a siker kulcsát.

Máshonnan nézve viszont ez a hangzásvilág jóval komplexebb annál, mint amit például a szintén közönségkedvencnek számító Guetta és a többi bazári majom képvisel. A kettő közül azért mégiscsak ez a kisebbik rossz. Talán ez a fajta pop-dubstep (vagy ha úgy tetszik, népstep) sokkal jobb ugródeszka lehet a komolyabb, nehezebben befogadható stílusok felé.

Mert a pop szerintem egyetlen dologra jó: bevezeti a fiatalokat a zene világába, megtanítja őket rajongani egy-egy előadóért, hangzásvilágért, stb. Aztán az újdonságra fogékonyabbaknak idővel felnyílik a szemük, kilépnek a felületesség árnyékából, elkezdik magukat kicsit mélyebben beleásni a dolgok menetébe. Például akit gyerekként megfogott mondjuk a Blink 182, azt egy idő után jobb esetben elkezdi érdekelni az egész punk kultúra, és megismeri mondjuk az olyan alapvetéseket, mint mondjuk a Sex Pistols és a The Ramones. Aki dubstepen nő fel, ami azért popzenei mércéhez képest - még a felhígulás ellenére is - elég súlyos és összetett stílus, nagyobb eséllyel lesz zenei téren nyitottabb személyiség, mivel a lefektetett alapok jóval magasabb szintűek, mint például azoknál, akik Guettán és baráti körén szocializálódtak. Hogy ez beigazolódik-e végül, az majd idő kérdésével elválik. Egyelőre annyi biztos, hogy alakulófélben van a következő pop-ikon, de azt, hogy meddig tart ki a lendülete, még lehetetlen megjósolni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.