Norman Feller mindig is kiemelt pozíciót töltött be az elektronikus zenében. Terry Lee Brown Jr. néven a '90-es évek elején kialakult deep house-mozgalom egyik élharcosa volt, majd 1998-ban a címben szereplő aliast is felvette magának, amelyen keresztül sorra ontotta magából a jobbnál-jobb jazz-köntösbe öltöztetett downtempo lemezeket. A T A X I egy évtizeddel később, 2008-ban látott napvilágot, ez volt a negyedik album a sorban, amelyet Nor Elle néven jelentetett meg. Számomra azért bír különleges jelentőséggel, mert többek között ezen lemez miatt kezdtem el a kikacsingatást a négynegyed felől (house, trance) a törtütemek irányába. A korong (címének megfelelően) ugyan nem kínál többet, mint egy laza körutazást a hol forgalmas, hol pedig szinte teljesen kihalt nagyvárosi utakon, ám ha az embert éppen olyan hangulatban kapja el, akkor bizony istentelenül be tud találni.

A lemezt hallgatván egyszerre sejlenek fel előttünk az esős belváros kihalt mellékutcái, ahol valamelyik kapualjból halk zene szűrődik ki (Swallow One's Pride), valamint a péntek esti csúcsforgalomban egykedvűen hömpölygő autóáradat (For A Drive). Ez a kettősség végig fennmarad a teljes játékidő alatt: egyszer nyugodt melódiák szántják különösebb sietség nélkül az étert, másszor pedig a vadul zakatoló törtek késztetnek bennünket bősz fejrázogatásra. A T A X I tetőpontja egyértelműen a Dub Flow Cut2 - Face Up - Ethnic Collapse trió, amelyet meg is hallgathattok:

Egy hosszú nap utáni lazításhoz a kádban tökéletes választás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.