Norman Feller mindig is kiemelt pozíciót töltött be az elektronikus zenében. Terry Lee Brown Jr. néven a '90-es évek elején kialakult deep house-mozgalom egyik élharcosa volt, majd 1998-ban a címben szereplő aliast is felvette magának, amelyen keresztül sorra ontotta magából a jobbnál-jobb jazz-köntösbe öltöztetett downtempo lemezeket. A T A X I egy évtizeddel később, 2008-ban látott napvilágot, ez volt a negyedik album a sorban, amelyet Nor Elle néven jelentetett meg. Számomra azért bír különleges jelentőséggel, mert többek között ezen lemez miatt kezdtem el a kikacsingatást a négynegyed felől (house, trance) a törtütemek irányába. A korong (címének megfelelően) ugyan nem kínál többet, mint egy laza körutazást a hol forgalmas, hol pedig szinte teljesen kihalt nagyvárosi utakon, ám ha az embert éppen olyan hangulatban kapja el, akkor bizony istentelenül be tud találni.

Nem említettük meg még a szigetországban életre kelő, a 90es évek népszerű elektronkus zenei stílusát, a jungle-t. Manapság már inkább "old school"-ként emlegetik, mivel sokan összemossák a jungle-ből alakult drum and bass zenével, amely a mai napig nagyon népszerű. A  leginkább dobgépek és szintetizátorok segítségével előállított stílus, a 90-es évek elején ütötte fel fejét londoni és bristoli underground klubokban. Azonban viszonylag rövid időn belül átalakult a ma is ismert dnb-vé. Következzen néhány régebbi illetve újabb példa arra, hogy ez a stílus megmenekült attól a méltatlan folyamattól, amelyen a dnb és a dubstep is átment az utóbbi időben.

Rövid időre kalandozzunk el kicsit az elektronikus szimfóniák világától. Azon kevés filmzenék egyikéről lesz a továbbiakban szó, amely bármikor képes felvidítani az embert, és amely éppen akkor is könnyeket tud csalni a szemünkbe, amikor vidámak vagyunk. Az Egyszer szerelmi történet ugyan, de nem a szokványos fajtából. Romantikus film, ám mégis hihetetlenül távol áll az ott megszokott konvencióktól. Nincs nagyszabású csókjelenet, búslakodás az eső áztatta éjjeli utcákon, szerenád az ablak alatt, esetleg törvényszerű összeveszés, majd az azt menetrendszerűen követő gyors kibékülés. A teljes játékidőt abszolút klisémentesség jellemzi, részben talán ez is az oka annak, hogy olyan közel tudja magához csalni a nézőt. A rendezőnek, John Carney-nak ez a második nagyjátékfilmje, 2006-ban mutatták be a mozik, és egy csapásra a zenés filmekben folyamatosan megújulást kereső közönség kedvencévé vált. Ami, mellesleg megjegyzem nem csoda, hiszen a végig jelenlévő, a hatásvadászat tudatos kerülésével előtérbe lépő természetesség rabul ejt mindenkit, aki partra szeretne evickélni a Hollywood-ból egyre-másra özönlő szenny- és bóvliáradatból.

A zenei stílusok többsége általában mondani akar valamit a hallgatónak. Legyen az mondjuk rockzene az önfeledt pörgésével, a hip-hop a mindennel és mindenkivel szembemenő őszinteségével és nyersségével, vagy rnb a riszáljuk a seggünket stílusával, és még bőven lehetne példákat felhozni. Ezek a stílusok megadnak egyfajta keretet amiben mozoghatunk miközben hallgatjuk a számokat és bólogatunk/táncolunk/pogózunk rájuk. Az ambient viszont az ellenkező oldalról közelíti meg az embert.

A mai alkalommal betűk helyett beszéljenek inkább a képek: pár zseniális videoklipet szeretnék bemutatni mindenféle stílusbeli megkötés nélkül, melyek egytől egyig személyes kedvenceim. Jó mozizást!

A csikorgó mínuszokban általában két választása van az embernek. A döntő többség valószínűleg igyekszik a lehető legkevesebbet a szabad levegőn tartózkodni, megkímélve magát ezzel egy kiadós náthától, valamint attól, hogy a fagyos szellő kikezdje azokat a szabadon maradt csupasz bőrfelületeket, amiket még a többrétegű öltözet sem képes elfedni. A télimádók egy részének számára viszont ezek a hetek-hónapok hozzák meg azt a szellemi állapotot, ahol megfelelő zenei aláfestéssel tovább lehet fokozni az egysíkúan fehérlő, ám mégis inspiráló, már-már melankóliába taszító táj adta elidegenedést és a természet ürességét. Hajtás után a szívet felmelegítő és az elmét befagyasztó háttérzajokat kínálunk téli sétához, melyekből ki-ki találhat magának kedvére valót.

Ha szóba kerül a francia elektro, az esetek többségében mindenkinek a Daft Punk vagy a Justice, ne adj isten az idősebbeknek Jean Michel Jarre ugrik be elsőként. Tegyük hozzá teljesen jogosan, hisz nem keveset tettek le az asztalra azért, hogy közismertté váljanak. De van itt valaki akiről méltánytalanul keveset hallani. Egészen pontosan az ő első albumáról, ami igazi kuriózumnak számít az elektro piacon. Sárga plüssmajom? Levis reklám? Quentin Dupieux? Megvan? Ha még így sem, akkor elárulom, hogy Mr Oizo-ról van szó.

Skrillex nevével először az elmúlt év elején találkoztam. Az egyik flyeren láttam, hogy hazánkba látogat, ennek apropóján kerestem rá alkotói munkássságára. Ő egyébként a dubstep műfaj képviselője, azé a dubstepé, amely 5 esztendeje London városában született meg. A stílust fiatal suhancok hozták létre, akiknek nem volt más céljuk, csupán az urbánus életérzést szerették volna valamilyen módon átörökíteni a zene univerzális nyelvére. Akkor még feltehetőleg ők sem gondolták, hogy bő fél évtizeddel később jószerivel rá sem fognak ismerni a felismerhetetlenségig elkorcsosult közös gyermekükre.

Kevés olyan zeneszerző munkálkodik manapság akit nem lehet besorolni egy adott stílusba. Nos, Aphex Twin azon kevesek közé tartozik akik több stílusban is képesek voltak maradandót, korszakalkotót alkotni. Persze könnyen elintézhetnénk egy legyintéssel, miszerint " Ez elektronikus zene, mit kell még bonyolítani? ", de az ő esetében ez nem ilyen egyszerű.

William Basinski amerikai zeneszerző elsősorban repetitív felépítésű, önmagukba gyakran visszakanyarodó ambient szerzeményeivel tett szert világhírnévre. Mentorainak többek között Steve Reich-ot és Brian Enot tekinti, az ő életművük jótékony hatása rendre tetten érhető munkáiban. Noha 1958-ban látta meg a napvilágot, debütáló albumával csupán 40 évvel később, 1998-ban került be a nemzetközi vérkeringésbe, a kritikai elismerést pedig a 2002-es The Disintegration Loops című, utólag négy felvonásosra bővített kvadrológia hozta meg számára. A projekt készítésekor Basinski régi, jócskán elhasználódott magnókazetták tartalmait szerette volna digitalizálni, ami sikerült is, azonban a beolvasási eljárás miatt felvétel után a szalagok végleg tönkrementek, ezért szellemük már csupán a digitális változatban kísérti a hallgatókat.

Szeretettel köszöntünk mindenkit a Rétegzaj blogon! Frew és én azzal a céllal hoztuk létre a blogot, hogy a mainstream áradaton túl megbúvó értékeket közvetítsük felétek a kortárs - elsősorban - elektronikus zenei élet háza tájáról. Szeretnénk szélesíteni a látókörötöket és megismertetni veletek a zenének azt az oldalát, ami bár nem része a populáris életünknek, de annál inkább bír értékekkel amiket érdemes megismerni.